Kicsit összevontabban fogom most már átmásolgatni a naplómat... mert, hogy azt teszem... egy másik helyről pakolom át az idáig leírtakat. :)
Marci tegnap hat hetes volt...
Csúcs, hogy rohan az idő...
Ezt a képet Patrik készítette Marciról :)
Nagyfiam 1.
Ezek a képek még nyáron készültek, a kedvenceim.
Reggel, ébredés után.
Nos. Tegnap voltam a nőgyógyinál, hathetes vizsgálaton, minden rendben van. Egy hónap múlva kell mennem még rákszűrésre, és kész, vége, egy darabig (legalábbis a jövő évi rákszűrésig) elfelejtjük egymást. Őszinte legyek? Már nem is bánom. Ez a sok orvoshoz, meg ide-oda járkálás már az agyamra ment az elmúlt hónapok alatt.
Jó, jó most is kell védőnőhöz mennem a gyerkőccel, de az már más.
Marci rengeteget fejlődött, már 4 kiló 80 deka, és kb. 59 cm. Lassan kinövi az 56-os rucikat, bár még a bővebb fazonok jók rá, csak a szűkebbeket nem tudom rátuszkolni... :D Kis dagika.
A body-k már nem mennek rá, csak a 62-esek.
Az elmúlt egy hétben reggelenként (hajnalonként) napról napra egyre későbbre tolódik nála az ébredés ideje. Tegnap este 10-kor evett utoljára és ma már fél hatkor kelt csak fel!
Ügyes kisfiú, nyugodt baba, szerencsére.
Anyukám azt mondja, olyan, mint én voltam.
Ha ébren van, akkor is sokszor elnézelődik a kiságyában, már nagyon tudja értékelni a zenélős-forgós bizgentyűt. Kezd magából hangokat kipréselni, és egyre többet mosolyog.
Élmény minden perc, amit együtt töltünk.
Patrik a héten anyukáméknál van, onnan jár suliba, mert szerelőnél van az autónk, műszakiztatni kell. Talán már holnap lesz autónk.
Nagyon örült tegnap, megint kapott két piros csillagot. Össze-vissza puszilgattam.
A holnapi sulitól nincs elragadtatva, de majdcsak "túléli" valahogy. :)
Jövő héttől pedig kitör az őszi szünet! Itthon leszek a két lurkóval. Vááááá....
Na, nem lesz semmi. Ráadásul anyukámék is elutaznak, úgyhogy még csak "besegítőm" sem lesz.
A napokban azon kezdtem el gondolkodni, hogy hipp-hopp itt a karácsony, lassan ki kell találnom, hogy kit milyen ajándékkal lepjünk meg. Van, akinek gőzöm sincs, hogy mit adjunk. Nem akarom az utolsó pillanatra hagyni (ja, minden évben ezt mondom... :P).
Hát, röviden ennyi. Jövő héten megint nem valószínű, hogy sok időm lesz erre járni, de ha mégis, akkor pár sort mindenképpen írok majd.
És íme, egy újabb kép...
Na bumm. Tegnap este mehettünk az autóért, mit ne mondjak, elég zsebbenyúlós lett a végére a kifizetendő összeg. :(((
Valahogy nem terveztem ilyen kiadást hónap végére.
Patrik szeretett volna elutazni mamáékkal rokonokhoz vonattal. Azt hiszem ezt az akciót most le kell fújni, mert még az is egy tizes lenne - csak neki. Pfú.
Talán sikerül valahogy kárpótolnom érte. Majd kitalálok jó kis programokat az őszi szünet napjaira.
Ha az időjárás engedi, és Marci babát is ki tudom vinni a szabadba, akkor elsétálunk, gyűjtünk faleveleket, meg terméseket.
Abból utána egy csomó mindent lehet kreálni.
Meg majd autózunk is (most ez a mániája), meg legozunk. A délelőttöket úgyis együtt töltjük. Ha minden igaz, akkor végre sikerül ideérnie "messzi" papának is (szüleim elváltak, ő az édesapám), és itt lesz legalább egy, de lehet, hogy több napig. Sajnos ő is beteg, kezelik, így még Marcikát sem tudta megnézni, most látja majd először. Csütörtöktől meg már apa is itthon lesz, úgyhogy végre pár napig együtt lesz a család. Ez nagyon ritka dolog nálunk. :D
Ha sikerülne valahonnan Halloween töklámpáshoz tököt szerezni, akkor faragnánk egyet. Pár év óta mindig csinálunk, Patrik nagyon szereti esténként meggyújtani benne a mécsest. Egyébként meg szerintem is nagyon hangulatos. Ki szoktuk tenni az ajtó elé, hogy az utcáról jól lehessen látni.
Vettem Patriknak ablakra ragasztható Halloween matricákat, tök aranyosak. Gondolom, ha ma végre hazajön, akkor kidekorálja az ablakát.
Jövő héten jönnek a "félhúgomék" is (apukám második házasságából született), hozzák a kis Balut ők is, hiába múlt el egy éves, még nem is láttam. Na jó, fényképen... :(
Nos, egyelőre ennyi.
És itt az én kis tündérem, egyik éjszaka...
És még egy...
