Gyermekeim naplója

2008.05.08.

Hát, jó rég óta nem írtam. Azóta több minden történt, fürdőszoba alakítás, anyák napja, a fogacskák is nőnek ezerrel. :)

De menjünk csak sorban. Szóval április utolsó napjait különböző dolgok beszerzésével töltöttem, megfordultam Obiban, Tüzépen és egyéb ilyen "izgalmas" helyeken, mivel a párom dolgozott, azonban falazóanyagot, csaptelepet, habarcsokat, és hasonló dolgokat be kellett szerezni. Hát, mit ne mondjak, bíztam benne, hogy a fürdőszobai műveletek nem több napig tartanak. Tévedtem. Teljesen még mindig nincs készen, még szeretnék mindenféle dolgot beszerezni, kis polcokat, meg különböző dekorációkat, ami kicsit hangulatosabbá teszi a fürdés szentélyét. De hát örülök, hogy négy napi máshol történő zuhanyzás után végre a saját fürdőszobánkban fürödhettünk, zuhanyozhattunk az ötödik napon. Első nap így nézett ki a dolog: kiszerelték a zuhanyfülkét, és a falban átrendezték a csöveket, sajnos többet nem tudtak aznap tenni, mert a falat vakolni kellett, és annak ugye száradni kell. Második nap a fiúk a fürdőben dolgoztak. Csőszerelés. A harmadik napon felkerült a csempe a falra, a kád oldalának egy része felfalazva, a kád alja kibélelve, ezután már csak az kell, hogy a kád bekerüljön a helyére, a szennyvízcsöveket összekössék, a hiányzó falrész megépüljön... A negyedik nap vége. A kád bekerült a helyére, a fal is felépült köré, és a csempe is felkerült a helyére. Sajnos nem sikerült annyira jól, amennyire a párom szerette volna, de hát nem szakember. Már csak az ötödik nap délelőttjén a fugázás vár rám, ami mindig, minden burkolásnál amit itthon művelünk az én feladatom. :)
Az ötödik nap estéje. Igaz, még friss a fuga, de Patrik már alig bírta kivárni, hogy végre fürödhessen. Ezért este a két csemetém végre kipróbálhatta a kádat. Mit ne mondjak, a látványért is megérte... Mindkét fiamnak ragyogott a szeme, és nagyon élvezték az első közös pancsizást együtt.

Itt egy kép, amin együtt pancsizik Pufigolyó és Pálcika... :D

És egy másik: na szóval így néz Marci Patrikra, mint valami félistenre. :)

Patrik segít megmosni Marci haját... :)

Anyák napja :)

Hétfőn volt az iskolában az Anyák napi ünnepség. Patrik életében először elmondta a verset. Igaz, könnyezve, elérzékenyülve, de elmondta. Először kaptam tőle ünnepségen verset, eddig soha nem mondta el... Most végre megtört a jég. :) Mind a ketten sírtunk. Nagyon aranyos kis ajándékot készítettek a suliban. :) Majd lefényképezem és felrakom. :)


Az "igazi" Anyák napján, vasárnap mindkét kisfiamtól kaptam egy-egy cserép virágot. Patriktól egy gyönyörű vörös dáliát, Marcikámtól meg narancssárga minigerberát. :)
Szépen fognak mutatni a teraszon vagy a virágágyásban, még el kell döntenem, hogy hová is fogom ültetni. :)

Anyák napján készült ez a fotó...

(Kicsit homályos, mobilos kép :()

Kedden fodrászhoz készültünk, és Marci, mint egy igazi férfi, állandóan sürgetett. "Anyaaaaaaa, hát nem érted, hogy nem érsz oda?!" :)

Szerdán voltunk a védőnőnél. Hát, nem semmi a kisfiatalúr. :D

A következő, megjegyzem nem gyenge paraméterekkel rendelkezik: nem elgépelés, 11 kilót nyom, és 75 cm hosszú. :P
A harmadik foga is áttört. Mondtam is apának, hogy ha így folytatja (mivel még jön három, úgy néz ki), szinte meglesz a fél fogsora egy éves korára. :) :D

Nem tudom, hová siet a fejlődésben, de ez a súly, hossz, és a fogak száma már bőven megfelelnek egy egyéves gyerek méreteinek.
Összehasonlítottam Patrik régi bejegyzéseivel, ő sem volt kicsi baba, de kb. ezek az egyéves méretei voltak.

Sőt. Pontosítok. Az egyéves orvosi vizsgálatán, ami 11 és fél hónaposan volt, Patrik 10 és fél kiló volt és 74 cm.
14 hónaposan volt 11 kiló 35 deka és 75 cm.

Tehát gyakorlatilag Patrik 14 hónaposan volt ilyen súlyban és hosszban, mint most Marci 8 hónaposan.

Gondoltam, most már írok pár sort. Hát különösebb nincs, ha csak az nem nevezhető annak, hogy végre ismét átalusszuk az éjszakákat. :)
Most Patriknak van valami gondja, valami seb van a szájában, olyan afta szerű, éjjel kétszer is felébredt rá, természetesen mellém költözött. :)
Tegnapelőtt kapott a suliban egy aranycsillagot, mert szépen elmondta az Iciripicirit. Elég hosszú vers, de négyszer-ötször elolvastuk, és már tudta kívülről. Iszonyat jó memóriája van. Szoktunk memóriajátékot játszani, és mindig legyőz, pedig nem is hagyom magam. :(

Szombaton hármasban: apa, Patrik és én elmegyünk Egerbe csak úgy, barangolni. Most akarom megnézni, lesz-e valami jó program valahol. Meg a moziműsort. Mert igaz, vettünk neki egy biciklit szülinapjára, de megígértük neki, hogy szombaton reggeltől késő délutánig csak az övéi vagyunk. Marcit anyukámra hagyjuk, nem visszük. Úgy gondoltuk így kényelmesebb, és Patrik is érzi, hogy csak és kizárólag ő van középpontban. :)
Megyünk játszótérre, a Mekiben (értsd: MacDonald's) harapunk valamit, mert szégyen vagy nem (szerintem nem), Patrik még életében nem volt ott. Sokat hallotta az osztálytársaitól, hogy ott voltak a szüleikkel, meg ezt ettek, meg azt ettek. Úgy gondoltuk, most elvisszük, hadd lássa, hogy milyen az. (Megjegyzem én nem szeretem, de a gyerekért mindent.) :D

Patrik füvet nyír 1.
Teljesen belefeledkezett, és kimelegedett.

Na, megnéztem a programot, semmi extra. Úgyhogy úgy döntöttünk, délelőtt a Vár és a Panoptikum, meg a Kazamaták. Utána "ebéd" a Mekiben, aztán fél kettőre Agria Park, ahová megérkeznek a Barátok közt sztárjai. Patrik nagyon szereti Magdi anyust, és ha minden igaz, ő is ott lesz. Aztán kimegyünk a játszótérre, az Agria Parkban, meg fagyizunk, meg ilyesmi. Öt-hat körül tűz haza. :)
Nem nagy program, de ha nincs más. Meg aztán hátha adódik valami közben. A Várban most van egy kiállítás, etruszk vázákból, azt meg én szeretném megnézni, ha sikerül a fiúkat rádumálni. :)

Szerintem az a lényeg, hogy együtt leszünk, és bizonyára jól el fog telni az idő.

Tegnap Patrik füvet nyírt, mert apa szokás szerint csak este 6 körül jött haza. Mázlink volt, alighogy lenyírta Patrik a kertben a füvet, már el is kezdett esni az eső. De legalább már mindenhol szép a gyep. Most ismét jöhetnek a virágágyások és a kis konyhakertem. Kapálgatás, gyomlálgatás. Na, azt hiszem, ezen a nyáron sem fogok unatkozni. :)

Patrik füvet nyír 2.
Aztán olyan melege volt, hogy teljesen nekivetkőzött. Nagyon ügyes fiú, büszke vagyok rá. :)

Ez egy színpróba...

Ami mellesleg sikerült, ha jól látom. :)

Na és most még egy kép az én aranyos, ügyes nagyfiamról. :)

Patrik dolgozott...

... mi eközben elszórakoztunk a kisfiammal.

Így vigyorgott. :)

Meg így is...

kacarászott. :)
Nagyon jól elvolt, imád kinn lenni. Azt hiszem, ő is igazi "parasztgyerek" lesz. :)

Egyre inkább azt veszem észre, hogy Marci kezd mászni, de hátrafelé. Nem is mászni, hanem kúszni, olyan érdekes pózban. :D Eszméletlen. Mint a rák. :) Ha sikerül majd elkapnom a pillanatot, akkor lefényképezem. :)

Addig érjük be ezzel. :)
Itt látszik, miért hívom kis szumósnak. :)

Nosztalgia

Elővettem Patrik babakori fotóit. Igaz, ezek papírképek, azt fényképeztem le, ezért kicsit homályos. Majd télen, ha többet kell benn kuksolni, akkor archiválni szeretném az összes fotónkat, és ki akarom menteni CD-re. Nem lesz kis meló. Remélem össze tudom majd hozni. :)

Itt Patrik 9 hónapos. Marci most majdnem ilyen idős.

Itt is 9 hónapos, pancsi közben.
Nagy, kerek szemekkel. :)

Még ezen a képen is 9 hónapos, de ő már ezt is tudta... Igaz, Marcinak még van hátra bő két hét. Eszméletlen, hogy ebben a korban mennyit fejlődnek. Lehet, hogy még ő is meglep hamarosan egy hasonló attrakcióval. :)

Juj, anya! Te mindig fényképezel?

10 hónapos Patrik. :)

10 hónaposan már olvasni is tudott. :)

Egyik kedvenc képem a fiúkról. Apa és fia.

Patrik itt 11 hónapos.

Hát, igen, akkor sokkal vékonyabb maradtam szülés után. Patrik 11 hónaposan velem. :)

Hasonló kép, igaz közelebbről, és majdnem 8 évvel később. Itt Marci még csak 7 hónapos. Pufókretek. :) (Velem együtt már pufókretkek...)

Itt már egy éves Patrik. Ügyes nagyfiú. Ezt a kompot nagyon szerette, kb. ennyi idős volt, mint most Marci, amikor elkezdte használni.
Jó is, hogy megláttam... Majd megpróbálom előkeríteni, mert mindenünket odaadtam használatra valamelyik rokonnak, de most szépen lassan jönnek haza a dolgok. Ezt is vissza kell szereznem!!!! :DDD

2008.05.19.

Édes, drága kisfiam! Rohan az idő, már 8!!! éves lettél. Nagyon boldog szülinapot kívánunk Neked!
Szeretünk: Anya, Apa, Marci
 

Szombaton kirándultunk Egerben. Patriknak ez is a szülinapi ajándék része volt, csak hárman mentünk, és oda mentünk, ahová ő szeretett volna.
Sok mindenre kevés egy nap, de azért tartalmasan töltöttük az időt, és jól szórakoztunk. Szerencsére az időjárás is nekünk kedvezett, csodálatos, meleg nyári idő volt.
Rengeteg túrista volt városszerte, meg hát lassan kezdődik a szezon. :)

Meglepődtem, mert Patrik nagyon ritkán pózol így a fényképező előtt. Most nagyon szívesen fényképezkedett. :)
A kút sajnos nem működött.

Eltelt a szombat ...este 6 körül még elmentünk vettünk szülinapi tortát, és még egy-két dolgot bevásároltunk. Este 8-ra értünk haza. A lábam majdnem leszakadt, annyira fájt a sok gyaloglástól. Nagyon régen kirándultam már ekkorát. Az viszont biztos, hogy nagyon jól éreztük magunkat. :)

A vasárnapi eseményeket majd holnap... Ma már rengeteget írtam.

Ezt a nagy lufit bár Patrik kapta, de Marcinak adta, ahogy hazaértünk. Marci rettentően élvezte, bár már nagyon fáradt volt. Imádja a lufikat.

Vasárnap nem kellett főznöm, mert szombaton reggel megfőztem a levest, előkészítettem a husit - bepaníroztam. A délelőttöt, mivel nagyon jó idő volt kinn, a szabadban töltöttük. Egy órára hívtam a nagyszülőket ünneplésre, úgyhogy pár óra hosszáig szellőztettük a rucinkat. :)
Apa kapott kölcsön fűkaszát, amivel a kert végébe a "dzsungelt" (értsd: derékig érő fű) ki tudta irtani. Mi meg csak néztük a fiúkkal, hogy ő hogyan dolgozik. :)
Mi pedig így elvoltunk Marcival, míg apa dolgozott.

A két Buddha... :D

Patrik már nagyon várta a vendégeket. :)
Tűkön ült, pedig még csak 11 óra körül járt az idő. :)

 Aztán eljött a délután s megérkeztek a vendégek. Először megebédeltünk, aztán jött a sütizés, tortázás.

A kis szülinapos. :)

Az egyik szülinapi torta. Hát, ez most úgy jött össze, hogy három tortája is volt Patriknak. Egyet tőlünk kapott, egyet anyukáméktól, egyet pedig délelőtt kreáltunk ketten Patrikkal.

Ez az, amit tőlünk kapott. :)

A másik szülinapi torta a tüzijátékkal. Ezt kapta anyukáméktól. Imádja a tüzijátékos tortákat. De nekem sajnos későn jutott eszembe, hogy nem vettem.

A két szülinapos. Anyukám 57, Patrik 8 éves lett. :)

Marcika is felébredt a tortázás alatt. :)

A biciklire amit tőlünk kapott ajándékba, papával szerelik fel a ketyeréket, amiket tőlük kapott: kerékpár computer, visszapillantó tükör, csengő, kulacstartó, ilyesmi...

Első közös kép négyünkről. Ez itt a mi családunk. :)

És a nagyszülőkkel

2008.05.22.

Marcus így játszott délelőtt. Már a földre teszem, mert az ágy nem biztonságos. :)

Reggeli szunya. Kilóg a Marciláb... :)

... még teli kosárral. :)

a rámolás. :)

csücsike :)

Most hogy mindent kipakoltam, mit csináljak? :D

Labdázzak?

nézzek tv-t?

jól telt, csak gyorsan... :( Jó volt végre, hogy ismét kicsit együtt volt a család. :) Vasárnap délután jöttek a szüleim, beszélgettünk, játszottak a gyerekekkel, punnyadtunk... :)

Papa, mama, gyerekek... kitűnő hangulat. :D

Mama és a gyerekek lecsüccsentek... :)

Patrik és Marci 1.

Patrik és Marci 2.
(Fú, de komoly Patrik... :D)

7 hónap - pontosan ennyi telt el Marcus születése óta

Drága kisfiam, Marcipán! Boldog 7. hónapfordulót! Szeretlek: Anya

Rajzpályázat

Patrik indult a megyei újságunk rajzpályázatán.
Ezzel a képpel indult. Ha van kedved szavazni, kedves olvasóm, akkor ezt megteheted a www.heol.hu weboldalon történő regisztráció után, április 20-án éjfélig. Tehát a mellékelt képet kell keresned, és a regisztráció után akár 15 percenként is szavazhatsz. Támogató segítségedet köszönöm, kisfiam nevében is. :)

2007. 04. 07.

Tegnap délután kinn voltunk az udvaron. Egy kicsit kertészkedtünk is, Marcikám is nagyon élvezte a friss levegőt. :)

Tündérmókusaim...

Marcikám már nagyon álmos volt, de mégis nagyon jó hangulatban volt, sokat nevetett. :)

Íme...

A fényviszonyok miatt Marci túl világos lett, de Patrik aranyos. :)

Tegnap reggel készült ez a kép, a habtapilapon... Mostanában ott szoktunk bohóckodni, Marci nagyon élvezi. És ez a kép nagyon viccesre sikeredett, mert olyan mintha Marcikának bohócsipkája lenne. :)
Most vettem észre.

Ugyanez vigyoriban... a kis pufipofi :)

Igen, igen, igen! Sikerült megvenni a hintát. Mázlim volt. Pont a múlt hónapban nézegettem a Brendonban, hogy milyen jó lenne. 

Pufigolyó ismerkedik a hintával. Kicsit még furi neki, de szerintem kedvelni fogja. :)

Szokásos napi bohóckodásunk közben kattintottam egyet a fényképezővel. Na, hasonlítunk?

Fordulás

Végre sikerült elkapnom a pillanatot... a kezdet

...na, még egy kicsit... már majdnem :)

És kész!

Ez most az egyik kedvenc képem :D

Ez pedig a másik kedvenc képem. :)

Tegnap este Patrik szokás szerint átcuccolt mamáékhoz. Éjszaka olyan beteg lett, hogy ma nem tudott suliba menni. Hasmenése van, hányt, fél éjjel ébren voltak... :(
Most már jobban van, egyelőre láza sincs. Most reggelizett, majd kiderül, hogy benn marad-e a kaja. Ha nem, akkor mennek a dokihoz, anyukám elviszi, mert nincs itthon az autónk, Ervin azzal ment dolgozni. Valószínűleg ma is ott alszik, hogy Marci ha lehet, ne kapja el, mert szerintem ez valami vírus. Hihetetlen, ez a kép tegnap készült, semmi baja nem volt...

Na igen, ez a kép is tegnap készült, tehát már lehet, hogy Marci is elkapta...
Már két napja minden pelusa tele van "nagy dologgal", de én a fogacskáknak tudtam be. Szerencsére hányás, láz nincs. Lehet, hogy tényleg a fogacskák?

2008.04.14.

Még soha nem sikerült így lefényképeznem. Sőt, szerintem még nem aludt így oldalfekvésben. :)
Most tévézés közben szunnyadt el. :)

Előlről....

Közelről... Olyan, mint egy kis angyal. :)

Pufigolyó felülről, stabil oldalfekvésben. :)

Ezt mind Allics küldte nekem, illetve Marcikámnak:

egy előke, egy kiskanál, pelus kuponok és egy teljes DM-es Kedvezmények világa kuponfüzet, amiből még biztosan fel fogok használni néhányat.

Ugyanakkor komolyan :)

2008.04.25. Díjátadóról

Tegnap délután 3 órára kellett mennünk a Hírlap szerkesztőségébe, ahol átadták mindkét korcsoportból a nyerteseknek a díjakat. Patrik 10.000 Ft értékű vásárlási utalványt nyert a 2. helyezéssel. Természetesen azonnal mennünk kellett az Agria Parkba, ahol az egyik kis üzletben lehetett levásárolni. Elég nehéz dolga volt, mert legfőképpen inkább rózsíszínű csajos cuccok voltak, de azért talált neki tetsző dolgokat is. Ez a két a díjátadáskor készült, Patrik középen látható. Na jó, tudom, hogy nem volt nehéz kitalálni. :D

Márciusi bejegyzések

(A képek feltöltés alatt.)

Vigyori :)

 2008.03.03.

Marcus bébiszkópja

Születési dátum: 09.04
(névnap ezen a napon: Rozália )
Név: Marcell

Jellemzés születési dátum alapján:
Házias természet, szigorú erkölcsök, kevés utazás, határozott és megbízható vélemények, jó koncentrálóképesség és memória, finom ételek.

Személyiségleírás név alapján:
Kulturált, eredeti egyéniség. A liberális eszmék állnak hozzá a legközelebb. Személyes megjelenésére nagyon vigyáz, sokat ad mások véleményére. Gyakran kerül reflektorfénybe, és ezt ki is élvezi. A nők kedvence, amit jó modorával és nem mesterkélt viselkedésével ér el.

Nahát! :)

Első ivászat önállóan 2008. 02. 19-én! :)

2008.03.04. 

Patrik :)

Patrik mesét keres... aztán olvas.

Marcikám szintén olvas, igaz, ő más műfajban utazik... :)

Rohan az idő. 6 hónap telt el a szülés óta, Marci tegnap féléves lett.

Az elmúlt napokban produkált ám cuki dolgokat. :)

Marci ül...

A fényviszonyok miatt kicsit rossz minőségű a kép, de a lényeg látszik. :)

Komoly dolog az iskola. :)
Ilyen Patrik ellenőrzője.

És ilyen, amikor belemélyül a házi feladatba...

És végül, amikor észreveszi, hogy fényképezem...

Marcipán...

Igazi pasi, kiterült mint a Nagyalföld... :D

 2008.03.07.

 Huncut szemek... Ezt a napokban csináltam. Még a szeme is mosolyog... :)

2008.03.14.

Fejlődünk... 

Akartam felrakni videot, mert Marci most napok óta produkál valami újat... Pár napja - kezdetlegesen igaz - de a mászáshoz való készülődést véltem felfedezni. Ezt sikerült is megörökítenem, csak egy örökkévalóság, mire sikerül feltölteni egy videot. Ma már nem kísérletezem vele... Inkább rakok fel egy-két friss képet. Aztán valamikor "normális" időben nekilátok a videok feltöltésének. :)

Óriáskifli... :D

Életem (második) értelme...
Olyan gyönyörű :)

 Itt olyan igazi pasi. :) Komoly, férfias...

 Kis huncutka, régiesen. :)

Dagi "Kuka" fürcsi után... :)

Féléves korára gyönyörű zöld szemei lettek. :) Akár apának. :) Színe apáé, formája enyém. Legalábbis ezt mondják.

:)

Szép... aranyos... kedves... nyugodt...
Csak pozitív. Imádom. Őt is.

Szép... okos... aranyos... NAGYFIÚ

Őt is imádom... :)

Így szokott elaludni a kis drágám... :DDD
Elbújik a világ elől.

2008.03.17.

Ma van nagyfiam névnapja. :)

Fiús háznál festett tojás... :D

 2008.03.31.

Újabb hét...

...anélkül, hogy egy sort is írtam volna. Kivagyok, mint vadászkutya hajtás után. NAGYTAKARÍTOTTAM. A gépet csak annyi időre kapcsoltam be, hogy a leveleimet elolvassam. :)
Még lehet, hogy holnap sem fogom, szánt szándékkal bekapcsolni a masinát, mert akkor NEM HALADOK. Állandóan leragadok valahol.

A fiúk jól vannak, én kicsit náthás vagyok, de nem vészes. Na jó, késő van, álmos vagyok. Talán holnap azért egy kis naplózásra szánok időt, mert régóta nem írtam semmi értelmeset. :)
Na, mára jó éjt naplóm!

Februári bejegyzések

(A képek feltöltés alatt.)

2008. 02. 04.

A kis drágám ma 5 hónapos! :)

Ennek örömére kapott tőlem ajándékot is!
A képet majd holnap. :)

Hát, rohan az idő. 74-es rucit hordunk, meg 16-os cipőcskét.

Szerdán, ha jó idő lesz, elsétálunk a védőnénihez és meglátjuk, hogy mennyit hízott és nőtt a kis pocakos. :)

Mára ennyi.

Ma voltunk a védőnéninél, hát, nem semmi a kiscsávó:
8800 g és 68 cm. :)
Nagyfiú.

És ami nekem nagyon nagy szám: tegnap végre elkezdett forgolódni. Úgy örülök, azt hittem, már sose kezdi el. Ő amúgy olyan kis nyugis, nézelődős baba. Na, mióta rájött, hogy meg lehet mozdulni fekvésből más irányba, és más szemszögből is nézheti a világot, azóta szinte meg nem áll. Nemrég értünk haza, kinn is szunyókált a friss levegőn egy szűk órácskát.

Legközelebb egy hónap múlva megyünk a védőnénihez.

Képet később teszek fel. :)
Most kaja lesz, utána tornázok. Most elhatároztam, hogy tényleg belehúzok. Tegnap reggel végre rá mertem állni a mérlegre, láss csodát 2 kiló mínusz az elmúlt egy hónapban. Ugyanis azóta nem álltam mérlegen. Na nem azért, van még mit ledobni bőven, de ez olyan jó, hogy most már a mérleg is (ha kicsivel is), de kevesebbet mutat.

Egyik reggeli hancúr... 

2008. 02. 08.

Ma reggel hétkor kelt a kis pocakos. :)
Ez mostanában ritka, mert valami miatt megint átállt a hajnali 5 és 6 közötti ébredésre, pedig ugyanúgy, és ugyanakkor alszik el, ahogy régebben. Napközben is keveset alszik.
A csajokhoz a fórumban szinte az elmúlt hétben alig mentem, pedig jó lenne dumcsizni, de Marcika ellátása és Patrik farsangi jelmezének készítése, meg tanulás vele, és egyéb háztartásban végzendő dolgaimtól most nem érek rá. Na meg persze a torna, amit most már egy jó hete lelkiismeretesen végzek, az is napi egy óra. A naplómba is csak azért írok, hogy egy kicsit kibeszéljem magam. :)

Marcikám még mindig nyűglődik, de nem tudom miért. Sz@r ügy. Volt olyan, hogy szunyókált nap közben és egyszer csak elkezdett ordítani, de úgy, hogy alig tudtam megvígasztalni. Kb. 20 percig tartott. Felvettem, járkáltam vele, énekeltem neki, nagy nehezen megnyugodott.
Még jó, hogy az éjszakáink legalább békésen és nyugodtan telnek. (Legalábbis egyelőre.)

Marcikám... :) és az elmaradhatatlan pelus... :) 

Aranyos ez a kép is,nem?

Marcinak van egy ilyen rumbatökre emlékeztető csörgője, helyesbítek: egy pár csörgője. Olyan édes, amikor rázogatja, mint egy kis zenész... :)

 2008.02.11.

No comment...

Mindenki nagy munkában van. :)
Mama és Patrik (sajnos kicsit sötét lett a kép)

 Most ez a kedvenc képem :)

 2008.02.17.

Egy hét szünet után most újra folytatom. Szóval az elmúlt héten volt jó is, meg rossz is. A malacok már biztos azt hiszik, hogy nem szeretem őket, pedig éppen ellenkezőleg... :)))

Nos, hol is kezdjem. A farsangi bál 14-én volt, előtte pénteken derült ki, hogy az én fiam őzikének szeretne öltözni. Hát, nem egy egyszerű feladat őzike jelmezt összehozni. Mozgósítottam a fél famíliát, bedolgozott a mama, a papa, sőt, még Patrik is. :) Végülis azt hiszem jól sikerült. A segítség elkelt, mert a párom meg nem volt itthon, "dógozott". És hát ugye két gyerkőc: az egyik pici, a foga gyötri már egy hónapja. Úgy meg van duzzadva a kis ínye, nyálas, mint a fene, és az én mindig nyugodt Marcikám az elmúlt két hétben szinte megállás nélkül "nyűglődik". Na persze nem úgy, hogy ordít vég nélkül, de sehogy sem jó neki. Ha felveszem az a baj, ha leteszem az a baj. Na jó, azért nap közben vannak problémamentes óráink, az tiszta felüdülés. A másik gyerkőcömnek napról napra sok a házija, és lássuk be az ember nehezen tud kettészakadni. :(
Mindegy, végülis úgy-ahogy átvészeltük az elmúlt főleg egy hetet.

Ez egy jó pillanat...

Hát, 12-én betöltöttem életem 34. életévét. Erről nincs mit mondanom. :)
A nagy ünneplés elmaradt, jó jó: volt torta, meg ajándék is, de este fél hétkor kinek van kedve ünnepelni, mikor még hátravan a gyerkőcök etetése, fürdetése.
Ez is egy nap volt, amelyik eltelt... Lesz még pár ilyen, legalábbis remélem.

Édi kép Patrikról...

Csütörtökön délután volt Patrik farsangi bálja. Most külön tartották az alsósoknak és a felsősöknek, ami talán nem is baj. A párom délutánra nagyon beteg lett, összeszedett egy jó kis arcüreggyuladást, "nyomin" ülte végig az egész bulit.

A jelmez előlről...

Végülis a kis elsősök (mivel csoportos indulók voltak) második helyezést értek el....

A jelmez hátulról

... szétosztották...

... és végül mind megették. :)

 2008.02.19.

Február 12-én nyílt nap volt a suliban. Mindenki bemehetett, nyitott ajtó mellett tanultak a gyerekek, be lehetett kukkantani mindenhová, meg lehetett "szemlélni", hogy folynak a tanítási órák, milyenek a szaktantermek. Ez egy jó dolog. Érdekes volt látni, hogy mennyire másképpen tanulnak manapság a gyerekek, mint mi annak idején.
Nagyon sok vizuális játékkal összekötött feladat volt, ami kicsit feldobja az óra menetét, amit a gyerekek élveznek, és mégis tanulnak belőle, szinte észrevétlenül.

Az iskola is rengeteget változott, az elmúlt (pfú, még kimondani is szörnyű) évtizedek alatt. Megszépült, bővült, modern lett. Teljes mértékben felveheti a versenyt bármely nagyvárosi iskolával.

Úgy érzem, érdemes volt egy napra újra iskolásnak lennem... :)

1.A osztály

Marcuska :)  

2008.02.22.

Az előbb írtam egy jó hosszú bejegyzést, erre valami eszembe jutott, és kattintottam, amikor meg az jutott eszembe, hogy birka vagyok, mert a szép hosszú bejegyzésemet nem mentettem el.
Most meg felkelt Marci, így nincs időm újraírni. De ami késik nem múlik... :)

Marcikám teljes valójában. :)

2008.02.25.

Tavasz van!

Gyönyörű az idő, jó a kedvem is! :)
Imádom, ha süt a nap. A tegnapi és a mai nap eddigi része is javarészt tüsténkedéssel telt el. :)
Ma kivittem Marcit az udvarra, közben kedvet kaptam egy kis gereblyézéshez, meg mostam és teregettem is. Az ablakok is be voltak tervezve, de az már a mai napba nem fér bele.
Délután megyünk vendégségbe, nem láttam értelmét belefogni.

Éppen az jutott eszembe ma, hogy Marcikám 4.-én már 6 hónapos lesz. :) Rohan az idő.
Eszméletlen, hogy fejlődik ez a gyerek. Ma mértem, 9600 gramm. Pfu. Na, ezt a súlyt tartogatni nem semmi.

Más. Teljesen véletlenül megtaláltam a húgomat a hoxán. Annyira megörültem neki. :)
Ennyire kicsi a világ. Nézelődtem, aztán egy klikk ide, egy klikk oda... Nem akartam hinni a szememnek. Na, és most mondja valaki, hogy nem kicsi a világ! :)

Ma kipróbálom Gval kenyér receptjét. Összerakom este, aztán holnap megsütöm. Nagyon kíváncsi vagyok, remélem jól fog sikerülni. :)

Eddig akárhány receptet lestem ki innen, még mindegyik jól sikerült, bármiről legyen szó.
Ez a legjobb szakácskönyv per pillanat, amit hasznosítok. :)
Szétnézek, s így van ötletem, hogy mit főzzek.

Benéztem a malacokhoz is, de valószínű a ragyogó, csodálatos idő miatt nincs szinte senki, mindenki csak bekukkol. :)
De így van ez jól. Ezt a frankó időt ki is kell használni. :)

Marcikám szerencsére már sokkal jobban van, mi is kinn voltunk két óra hosszát. Be kellett jönnünk, mert tele lett a gatya. :)
Aztán már nem mentünk ki, ebédelt a kismanó, utána meg beájult. De nem gond, mert mindenhol kinyitottam az ablakokat,letekertem a fűtést, és élvezem ahogy lengedeznek a függönyök, és árad be a friss levegő. :)

Na, elég a pletyóból. :)

Kis Buddha... :)

Másfél hónap

Ennyi idő óta nem írtam semmit, talán azért, mert a karácsonyi készülődés, a téli szünet és az ünnepek, valamint, hogy együtt volt az egész család majdnem két hétig, ez nagyon jó volt nekem.
Párszor ugyan benéztem a hoxára, de inkább csak nézelődtem, és képeslapot küldtem.

Nem is tudom, hol kezdjem.

A december nagyon gyorsan elszaladt. Sikerült karácsony előtt egy héttel már mindenkinek beszereznem az ajándékokat, erre még soha nem volt példa. Gondolom, mindenkinek az ízlésének megfelelő, egyéniségéhez illó ajándékra bukkantam, mert amennyire az arcokból le tudtam venni senki nem tűnt csalódottnak.
Persze a legtöbb ajándékot Patrik kapta, mert mégiscsak ő az, aki még a legjobban értékeli a sok szép ajándékot, játékot. Marcikámnak is vettünk ezt-azt, de ezek kimerültek a csörgő, a cumisüveg, a fürdetőkellékek és plüssállatkák kategórájában. Igazából nem is tudom, hogy mi mást lehetne egy négyhónapos babának még venni.

Patrik rengeteg mindent kapott. Festőkészlet, gyurmakészlet, társasjátékok, Thomas-os cuccok, könyv, autó stb.

Szóval volt mivel szórakoznunk az elmúlt időszakban.
Ez itt a karácsonyfánk. Frankó kis beruházás volt, ezüstfenyőt szerettem volna, de nem találtunk megfelelőt. Először életünkben vettünk normannd fenyőt. Úgyhogy most nem bontottuk el vízkeresztkor január 6-án, ahogy szoktuk, hanem még januárban nézegetjük... Állítólag nem hullik.

Patrik.
A suliban a szünet előtt kapott értékelést, az addigi munkájáról. Hát, nem azért, hogy az én fiam, de azt hiszem minden szülő elégedett lenne egy ilyen értékeléssel. Szorgalmas, jó a magatartása, és nagyon ügyes és okos. A lényege ennyi.
Egyébként imád suliba járni (még mindig), de azért a szünet vége felé már minden baja volt, hogy mennie kell.
Rendkívül sokat változott amióta suliba jár. Olyan nagyfiús lett. Szerencsére hamar elmúlt a féltékenység is az öccse miatt, már csak ritkán látom a szemében...

Ja, és kiesett az egyik felső első foga, a másik is nagyon lóg már. Tehát ott tartunk, hogy a negyedik "vasfoga" nő a nagyfiamnak. :)

Jó ez a kép, nem?

Hát, már ő is igazi nagyfiú. Négy hónapos múlt január 4-én. 7 kiló 60 deka és 65 cm. Az éjszakákat már átalussza több, mint két hónapja.
A napokban kezdtem a hozzátáplálást próbálgatni. Kipróbáltuk már a gyümölcslevet, a tejpépet és a sárgarépapürét (ez nagyon bejött...). Amúgy szoptatni már nem nagyon tudom, egyre kevesebb a tejem. Azért is gondoltam, hogy elkezdjük a különböző ízeket, hogy ne a tápszert kajolja csak.
Egyébként Patrik is így volt, a negyedik hónaptól kapott ezt-azt.

Sztárfotó Marciról...

Bevallom én egy kicsit fenntartással kezelem ezt a dolgot, hogy hat hónapos korig csak és kizárólag anyatejet egyen-igyon a baba.
Jó, aki tudja végig szoptatni, és a mennyiség is elég a babának ott oké.
De hogy én most agyonra stresszeljem magam, hogy úristen, még nincs hat hónapos és most mi lesz???
Na, nem.

Nem tudom, hogy írtam-e már itt, a naplómban (lusta vagyok visszaolvasni :P), hogy Patrik koraszülött volt. A 29. héten 1 kiló 10 dekával született.

Az orvosoknak és nővérkéknek hála egészséges, okos, vidám nagy(kis)fiúvá cseperedett. Szemproblémájától eltekintve (maradandó rövidlátás, kb. 10 %-os látás a jobb szemével), nincs semmilyen gondunk vele. Jó, jó lúdtalpa is van. :D

Szóval, gyakorlatilag ő másfél hónapos koráig infúzión élt. Hat hetes volt, amikor már egy hét leforgása alatt sikerült először teát, majd egy kis tejet befogadnia a szervezetének.
Sok-sok kínlódás és aggodalom után két hónaposan hoztuk haza, 1 kiló 89 dekával.

Ez csak a felvezetés, mert amit ki szeretnék hozni ebből a dologból, az az, hogy négy hónapos korára nekem egy milli tejem sem volt. Két hónapos korától négy hónapos koráig az addig összegyűjtött és lefagyasztott anyatejen és speciális tápszeren élt. Szoptatni egy percig sem tudtam, nagyon gyenge volt hozzá. Cumisüvegből is úgy ette meg az 50-et eleinte, hogy közben kétszer-háromszor pihizett, mert a nagy munkában elfelejtett időközönként levegőt venni.
Sajnos hiába volt koraszülött, nem sikerült anyatejet szereznünk, éppen irtó nagy hiány volt belőle itt a környéken. Nem volt elég tejadó.

Ilyen körülmények közepette négy hónaposan elkezdtem a hozzátáplálást, és nem bántam meg.
Mai napig imádja a gyümölcsöket, zöldségeket.
Szinte mindent megeszik, kivéve, amiről az oviban leszokott, mert ehetetlen volt. Bár ott is sokszor dicsérték, hogy nem válogatós.
Jó, mostanában már inkább, de az esti szertartáshoz hozzátartozik: vacsora, fürdés, ágyikóban egy gyümölcs felszeletelve, és hozzá egy pohár tej.

Remélem ehhez hasonlóan fognak a dolgok Marcikámmal is alakulni, és ő is ilyen jó étvágyú kisgyerek lesz. Egyelőre úgy néz ki. :)

És most a tesók...

Sokat hiányolták már "fórumos kukkolós kolléganők" közül, hogy nem írtam a naplómba régóta. A mai napon igyekszem minden témát érinteni, és pótolni a hiányt.

A karácsonyról már írtam, a szilveszterről még nem. Nos. Anyukámék eljöttek pesztrának, mi meg itthon is voltunk, és a barátainknál is. Jól esett egy kicsit kikapcsolódni, fél négyig dajdajoztunk. Persze ez már nem a "fergetegeseszemiszommulatok"-féle buli volt, inkább a beszélgetős, zenehallgatós, kellemesen, barátok között eltöltött szórakozás.

Ja, és egy fontos eseménnyel indult a dolog, szilveszterkor megszületett Marcikám "kismenyasszonya", Davider kislánya, Lídia Eszter. (Mellesleg a közösségi portálon megnéztem, hát gyönyörű, jöhet, befogadjuk! :D)
Egyébként látszik, hogy van stílusa a kiscsajnak, elérte, hogy az egész világ ünnepelje a szülinapját, nem? :)
És nem utolsó az sem, hogy a szülinapomon ünnepli a névnapját. :)


És ismét a fiúk... Nem édesek?

A kis drágám. Ezt nektek! :D

Így pancsizik...

Lányok, szemeket becsukni!!! :)

Túl vagyunk a négyhónapos kötelező oltáson. Marci 7 kiló 70 deka és 65 cm. Az oltást jól viselte, nem volt vele gond, nem lázasodott be, sőt nem is ordított. (Igaz, eddig sem.)
A dokibácsi beutalt minket az orthopédiára, állítólag laza a kismanó csípője. Kedden megyünk, megvizsgálják, állítólag uh-ozzák is. Kicsit izgulok, de remélem nem vészes a dolog. Születésekor állítólag kötött volt a csípője, amin nincs is mit csodálkozni, hiszen a 38. héten fordult meg a pocimban, addig csak csücsült benne.

Patrik csütörtökön és pénteken itthon volt, egy kicsit meg volt fázva (szerencsére nem az influenza), a sok szánkózás és átázott ruha megtette a hatását. Hétfőn már megy suliba, ez inkább csak ilyen kis pihenés volt neki, meg belejátszott egy kis "nemakarokiskolábamenni" érzés is. Persze ebből nem csinálunk rendszert, de tényleg volt hőemelkedése is, azért nem vittem el.

Amúgy más említésre méltó dolog nem igazán van, minden a szokott kerékvágásban halad.

És most mennem is kell, mert Marcikám türelmetlen.

Kedden ismét jövök az eredményekkel.

A fiúk karácsony körül. :)

Na, ennyit a dokiról. Elmentünk kedden a csípővizsgálatra.
Kiderült, hogy nemhogy laza, hanem inkább kötött még a bal csípője a picúrnak, és valami redőknél minimális eltérés van. Hogy ez mit jelent, fogalmam sincs, de állítólag rendbe fog jönni a kötöttség és az a redős "izé" is. Az orthopéd orvos nagyon aranyos volt. A háziorvosról pedig no comment.

Patrik a héten mamáékhoz költözött. Annyiból nem baj, hogy anyósom most igen nehezen mozog, el is esett, de a legfőbb gond, hogy megemelte magát, és nagyon fáj a dereka. Így legalább a héten kíméljük, és nem kell minden nap fél hétkor elgyalogolnia hozzánk.

Ja, és a tegnapi nap piros betűs. 2006. december eleje óta tegnap újra "nagylány" lettem. Mondjuk elviseltem volna még egy darabig, hogy ne jöjjön meg, aminek jönnie kell, de hát a természet másképp gondolta. Így is elég jól kihúztuk. Marci már négy és fél hónapos. Mondjuk nincs ezen mit csodálkozni, szinte már nem is szopik, mert nincs mit. Még bepróbálkozom nála reggel és este. Van, hogy cicizik egy darabig, de van, hogy már el sem fogadja. Ez van.

Ja, és készítem a saját honlapomat, most azzal foglalatoskodom. Szórakozásnak jó. Nem vagyok profi, de majdcsak lesz belőle valami, nem? Másnak is sikerült már. :)

Na, egyelőre ennyi.

Voltunk a védőnőnél egy hete, szerdán. Nem is írtam, hogy már 8 kiló és 66 cm Marci. Nő, mint a gomba. Patrik időközben elkapta az influenzát, de már jobban van. El is startolt mamáékhoz. Marcinál ma ismét bepróbálkoztam a tejpéppel, most sem sok sikerrel, úgyhogy pápá tejpép. :) Pedig így hozzákészültünk...

Amíg várta, hogy elkészüljön a "hőn áhított" tejpép, addig olvasott. :)

Kajcsi előtt így szórakoztattuk egymást...

Ez pedig egy múlt heti kép, teljes valójában...
Ebéd utáni szieszta... :)

Levegőztünk

Tegnap (ma) jó sokáig dumcsiztunk a csajokkal a fórumon. :)
Alig bírtam felkelni. Hát, még ami reggel fogadott a pelusban! Egyből felébredtem. :)

Lábika...

Husika

Vigyori. Általában ilyen :D

Üldögélve

Ma rendes kislány leszek. :)

Ma főzős és takarítós napom lesz. Ami persze nem gátol abban, hogy néha bekuksizzak. Most például lángostésztát kelesztek, van egy szuszi időm. A bébi is szunyál, úgyhogy minden oké. Mosógép üzemel, vasalnivalóval (végre) utolértem magam, így csak az aktuálisan száradó rucikat kell majd simiznem. :)
Allics rámhozta a vágyat, hogy ablakot kellene pucolnom, de a mai eltervezett napirendbe ez (sajnos :P) nem fér bele. :)
Ma Patrik megkapja a félévi értékelést, kíváncsi leszek. Múlt héten lett volna aktuális, de alig voltak a suliban, a gyerekek zöme beteg volt, így csak most tudjuk meg, hogy hogyan értékeli "tantóbácsi" a félévi melót. :)
Természetesen beszámolok róla, az eddigi tapasztalatok alapján rossz nem lesz.  

Anya lángostésztát gyárt... Hogy ebből mi lesz? :D

"Professzor úr" félévi bizije

FÉLÉVI SZÖVEGES ÉRTÉKELÉS D. PATRIK TANULMÁNYI ELŐREHALADÁSÁRÓL

Magatartás: PÉLDÁS. Társaival jó a kapcsolata. Az iskolai szokásrendszert jól elsajátította. Társaival, felnőttekkel szemben tisztelettudó, segítőkész. A kezdeti visszahúzódása, félénksége után, ma már egyre felszabadultabb, egyre nyitottabb.

Szorgalom: PÉLDÁS. Felszerelése hiánytalan, tiszta, mindig rendezett. Házi feladatait precízen készíti el. Iskolai munkája fontos számára. Igyekszik feladatait pontosan elvégezni. Munkatempója kicsit lassú, de ez egyenlőre nem jelent problémát.

Beszéd: Tiszta, érthető.

Szóbeli kifejezőkészség: Szókincse életkorának megfelelő. Gondolatait, ismereteit képes mindenki számára érthető módon megfogalmazni. Könnyen megjegyzi a tanult mondókákat, meséket, azok tartalmát képes visszaadni. Visszafogottan szerepel nagyobb közösség előtt.

Írás: Vonalvezetése, írásmozgása biztos. Ceruzafogása megfelelő, füzetvezetése tiszta, mindig precíz munkát végez. Írásképe tetszetős. Másolásnál, tollbamondás után hibátlanul dolgozik.

Olvasás: A tanult betűket biztonsággal felismeri, összeolvassa. A rövid szavakat, mondatokat megérti, vissza tudja adni. A mondatok olvasása nem okoz problémát számára.

Matematika: Számfogalma biztos. A matematikai jeleket, műveleteket tudja alkalmazni. Számegyenesen biztonsággal tájékozódik. A matematikai logikája jó.

Környezetismeret: Tájékozottsága életkorának megfelelő. Családi relációkban biztos. Az évszakok jellemzőit tudja csoportosítani. Térben, időben jól tájékozódik.

Ének: A tanult dalokat, gyermekjátékokat ismeri. Egyszerű ritmusokat, dallamokat képes visszaadni. A tanult gyermekjátékok, dalok eljátszásában örömmel vesz részt.

Rajz, technika: Munkái szépek, igényesek, a precizitás jellemzi azokat. A tanult technikákat életkorának megfelelően alkalmazza.

Testnevelés: erőnléte, állóképessége testalkatának figyelembevételével megfelelő. Egyre ügyesebben használja az eszközöket. Szívesen vesz részt közös játékokban. Kezdeti félénkségét a könnyedség váltja fel fokozatosan.

Összegzés: tanulmányi fejlődése egyenletes. Iskolai munkáját az egyenletesség, folytonosság jellemzi minden tantárgyból.


Hát, ennyi. Önmagáért beszél. 

Ez az imént készült. Gyönyörűségeim. :)

Tegnap óta nálunk is nyűgös a kisherceg...
Az az érdekes, hogy jobbára délután jön rá a sírás-rívás. Van, hogy átmenet nélkül bömbi. :(
Csak a fogacskára tudok gondolni, mi másra?
Poci nem fáj, naponta van széklete, éheztetni nem szoktam... Nem lázas, nem beteg.
Hát, még esetleg az idő...

Ez ma készült a két kis fiúcskáról. :)

Ma zöldfőzeléket kajáltunk. Nagyon élvezte, közben állandóan dumált, aminek az lett a vége, hogy minden tiszta főzelék volt... :)

De édes, nem?

Úgy látom, lassan egy hónapja nem írtam egy sort se.
Mentségemre legyen mondva, hogy Marci igen taknyoska volt, ami jó két hétig is elhúzódott.
Szépen gyarapszik a kis drágám. Már 6 kiló és 60 cm felett van.
Sokat mosolyog, nézelődik. Már mostanában próbál az oldalára fordulni, legalábbis kb. két napja eléggé ficánkol, úgy veszem észre. 

Még az autó műszaki vizsgájánál tartottam.
Hát, jelentem, azóta a régi autónkon túladtunk, és vettünk egy másikat (tényleg, azt is intéztem az elmúlt 1 hónapban, mivel a nevemen volt).
Az új autónk csak nekünk új, mert három éves, de igazi tágas hajó. Nagy csomagtérrel, feketemetál, és a kényelmi dolgok, mint pl. klíma, elektromos ablak, servokormány, hifi, stb. megvannak benne.
Ebben már legalább elfér az egész család.
Kicsit sajnáltam a régi járgányt, mert nagyon szerettem, de azóta beleszerelmesedtem az új kocsinkba is. A régi meg úgyis családban maradt, úgyhogy még láthatom... :)

Patriknak jól megy a suli, tele van piros csillaggal, meg pirosponttal. Szeret tanulni, meg úgy egyáltalán iskolába járni.
Most már teljesen el van foglalva az ajándéklistával, már ő írja egyedül, nyomtatott nagy betűkkel. Olyan aranyos. :)
Marcinak, apának és nekem is kért ajándékot a Mikulástól. :)

Na, röviden ennyit. Talán most már majd gyakrabban sikerül bekukkantanom.

És egy friss fotó Marcipánról :)

Kicsit összevontabban fogom most már átmásolgatni a naplómat... mert, hogy azt teszem... egy másik helyről pakolom át az idáig leírtakat. :)

Marci tegnap hat hetes volt...

Csúcs, hogy rohan az idő...

Ezt a képet Patrik készítette Marciról :)

Nagyfiam 1.

Ezek a képek még nyáron készültek, a kedvenceim.
Reggel, ébredés után.

Nos. Tegnap voltam a nőgyógyinál, hathetes vizsgálaton, minden rendben van. Egy hónap múlva kell mennem még rákszűrésre, és kész, vége, egy darabig (legalábbis a jövő évi rákszűrésig) elfelejtjük egymást. Őszinte legyek? Már nem is bánom. Ez a sok orvoshoz, meg ide-oda járkálás már az agyamra ment az elmúlt hónapok alatt.

Jó, jó most is kell védőnőhöz mennem a gyerkőccel, de az már más.

Marci rengeteget fejlődött, már 4 kiló 80 deka, és kb. 59 cm. Lassan kinövi az 56-os rucikat, bár még a bővebb fazonok jók rá, csak a szűkebbeket nem tudom rátuszkolni... :D Kis dagika.
A body-k már nem mennek rá, csak a 62-esek.
Az elmúlt egy hétben reggelenként (hajnalonként) napról napra egyre későbbre tolódik nála az ébredés ideje. Tegnap este 10-kor evett utoljára és ma már fél hatkor kelt csak fel!
Ügyes kisfiú, nyugodt baba, szerencsére.
Anyukám azt mondja, olyan, mint én voltam.
Ha ébren van, akkor is sokszor elnézelődik a kiságyában, már nagyon tudja értékelni a zenélős-forgós bizgentyűt. Kezd magából hangokat kipréselni, és egyre többet mosolyog.
Élmény minden perc, amit együtt töltünk.

Patrik a héten anyukáméknál van, onnan jár suliba, mert szerelőnél van az autónk, műszakiztatni kell. Talán már holnap lesz autónk.
Nagyon örült tegnap, megint kapott két piros csillagot. Össze-vissza puszilgattam.
A holnapi sulitól nincs elragadtatva, de majdcsak "túléli" valahogy. :)
Jövő héttől pedig kitör az őszi szünet! Itthon leszek a két lurkóval. Vááááá....
Na, nem lesz semmi. Ráadásul anyukámék is elutaznak, úgyhogy még csak "besegítőm" sem lesz.

A napokban azon kezdtem el gondolkodni, hogy hipp-hopp itt a karácsony, lassan ki kell találnom, hogy kit milyen ajándékkal lepjünk meg. Van, akinek gőzöm sincs, hogy mit adjunk. Nem akarom az utolsó pillanatra hagyni (ja, minden évben ezt mondom... :P). 


Hát, röviden ennyi. Jövő héten megint nem valószínű, hogy sok időm lesz erre járni, de ha mégis, akkor pár sort mindenképpen írok majd.

És íme, egy újabb kép...

Na bumm. Tegnap este mehettünk az autóért, mit ne mondjak, elég zsebbenyúlós lett a végére a kifizetendő összeg. :(((
Valahogy nem terveztem ilyen kiadást hónap végére.
Patrik szeretett volna elutazni mamáékkal rokonokhoz vonattal. Azt hiszem ezt az akciót most le kell fújni, mert még az is egy tizes lenne - csak neki. Pfú.
Talán sikerül valahogy kárpótolnom érte. Majd kitalálok jó kis programokat az őszi szünet napjaira.
Ha az időjárás engedi, és Marci babát is ki tudom vinni a szabadba, akkor elsétálunk, gyűjtünk faleveleket, meg terméseket.
Abból utána egy csomó mindent lehet kreálni.

Meg majd autózunk is (most ez a mániája), meg legozunk. A délelőttöket úgyis együtt töltjük. Ha minden igaz, akkor végre sikerül ideérnie "messzi" papának is (szüleim elváltak, ő az édesapám), és itt lesz legalább egy, de lehet, hogy több napig. Sajnos ő is beteg, kezelik, így még Marcikát sem tudta megnézni, most látja majd először. Csütörtöktől meg már apa is itthon lesz, úgyhogy végre pár napig együtt lesz a család. Ez nagyon ritka dolog nálunk. :D

Ha sikerülne valahonnan Halloween töklámpáshoz tököt szerezni, akkor faragnánk egyet. Pár év óta mindig csinálunk, Patrik nagyon szereti esténként meggyújtani benne a mécsest. Egyébként meg szerintem is nagyon hangulatos. Ki szoktuk tenni az ajtó elé, hogy az utcáról jól lehessen látni.
Vettem Patriknak ablakra ragasztható Halloween matricákat, tök aranyosak. Gondolom, ha ma végre hazajön, akkor kidekorálja az ablakát.

Jövő héten jönnek a "félhúgomék" is (apukám második házasságából született), hozzák a kis Balut ők is, hiába múlt el egy éves, még nem is láttam. Na jó, fényképen... :(

Nos, egyelőre ennyi.

És itt az én kis tündérem, egyik éjszaka... 

És még egy...

Marci a délelőtt nagy részét ébren tölti, gyakorlatilag kb. félórás alvásokkal megszakítva, de azt is csak két-két és fél óránként műveli.
Lényegében csinálni mellette délelőtt semmit nem tudok. Hacsak nem nyugis "kiságybanbámészkodós" hangulata van. Olyankor szívesen elvan a zenélő-forgó bizgentyűvel, meg a mini színes kacsával, amit odadugtam az orra elé nézelődni.
Ez az ébrenlétes állapot kb. délután egy-két óráig tart, utána hatalmas 3-4, sokszor 5 órás alvás következik. Legkésőbb fél hat-hat körül ébred. Akkor rögtön nem lehet fürdetni, mert kinyílik a csipája és rögtön bömbizik a kaja után. Az legalább egy félórás tortúra, utána fél-háromnegyed órát tanácsos neki pihenni, mert a mosdatásba-forgatásba sokszor visszabukja a kaját, ha nem várok rá egy kicsit.

Tegnap csináltam képeket a fiúkról, Patrik szívesen pózolt nekem. Aranyos volt. Azt hiszem, most már teljesen feldolgozta, hogy Marci van, becézgeti, simogatja, puszilgatja.
Ma reggel, ahogy vittem a suliba, megígértem neki, hogy majd megpróbálhat Marcin pelust cserélni, természetesen csak pisis pelust, és csak akkor, ha én is ott vagyok.
Pfúúúú... Kiváncsi leszek.
De legalább érzi, hogy ő is tud nekem segíteni, és valamelyest bevonom a Marci körüli teendőkbe.

Suli: Iszonyú irammal tanulják a betűket, nincs egy nap sem, ami lazán telne nekik. Most Patrik teljesen kibukott, amikor mondtam neki, hogy a héten és jövő héten is kell menni szombaton (igaz csak három órájuk lesz), azt mondta, na azt már nem. :)
Én meg mondtam, hogy de igen. Ebben maradtunk.
Jövő héten mamáéktól jár, mert nem lesz autónk, megy szerelőhöz és műszakira.
Ott is alszik majd, úgyhogy azt hiszem, hiányozni fog. Hacsak nem ruccan haza egyszer-egyszer. Igaz, telefonon mindig felhív, ha nem alszik itthon.
Kicsit gonosz vagyok: de van egy jó oldala is, ha néha nem alszik itthon, olyankor csend van.
Kell ez néha, egy kis nyugi. Ha itthon van (milyen egy hétéves fiú) mindig megy a nyüzsgés...
Na meg persze a hízelgés: anya, hozol ezt, anya megcsinálod azt, anya segítesz? Stb... :D

Itt egy fotó tegnapról... imádom őket! :)

Ismét eltelt egy hét. Rendkívül mozgalmas volt, beindult a babakukkoló sorozat. :)
Az éjszakáink nyugisak! Marci egyetlenegyszer kel fel éjszaka (ha csak nem történik valami rendkívüli, pl: kaki, pisi), kb. fél 2-fél 3 körül, utána pedig csak hajnalban valamikor 5 óra és fél 7 között. Ezt is megértük. Ja, és lehet, hogy egy-két hét múlva, ha szerencsém lesz, még az éjszakát is átalussza. Az elmúlt éjszaka már csak 3/4 4-kor ébredt fel, és már este 8-kor aludt. Annyira jó, hogy nem kell óránként felébrednem hozzá éjszaka. Az első pár hét tiszta terror volt. Volt, hogy fél óránként ment a bömbi.

Patriknak jól megy a suli, igaz már nagyon várja az őszi szünetet. Nagyon "erős" mostanában a szövegelése, látszik, hogy a suliban megy a dumálás ezerrel. Ragad rá a sok hülyeség, meg a viselkedése is kezd olyan nagyfiús lenni, olyan húúúúú de laza... :)
Amúgy aranyos, és ami nem utolsó nagyon szorgalmas is.

Szombaton itt voltak a tesómék, hozták mind a két gyerkőcöt. Csináltam róluk képet.

Ez Patrik és Marci első közös képe. Érdemes megnézni, hogy milyen büszkén fogja Patrik az öccsét. :)
Imádom őket!

Azt hiszem, a közeli hozzátartozók közül már mindenki eljött megnézni a kis tökit... :)

Mi is kaptunk mindenféle finomságot, és szerencsére legtöbben Patrikról sem feledkeztek meg, majdnem mindenki hozott neki valami apróságot, csokit, kártyát, krétát, ilyesmit. Így nem érzi magát kevésbé fontosnak.
Ezt nagyon helyesnek tartom, és javaslom mindenkinek, hogy ahol nem első gyerkőc születik, ott a nagyobbra is gondolni kell, mert elég trauma neki a tesó születése, azt feldolgozni, és ha még azt is érzi, hogy mindenki csak a tesónak hoz ajándékot, az rendkívül rosszul esik neki.
De ez már ilyen lelki dolog, én igyekeztem úgy intézni, hogy ha valaki mégsem hozott neki valamit, de én kaptam bonbont vagy valami édességet, azt úgy állítottam be, mintha neki hozták volna. Így szent volt a béke.

Marci, csakúgy, mint annak idején Patrik, imád fürödni. Persze csak akkor, ha már előtte kb. egy órával megtöltöttük a pocit. :)

Ez az első megörökített mosoly pár héttel ezelőttről.
Na, milyen vagyok csajok?

Amikor jó idő van, akkor Marcit kiviszem a levegőre, egy-két óra hosszáig elvan, nagyokat szunyókál...

Hát, több mint egy hete nem írtam semmit. Rohan az idő.

Múlt héten pénteken suliszünet volt, Patrik is itthon volt. Ez volt az első eset, hogy teljesen egyedül voltam a két gyerkőccel délutánig. Pfúúú...
Hát, fárasztó, nem mondom. De túléltem.
Patrikkal tanultunk, megcsináltuk az összes házi feladatot, amíg Marci aludt.

Ilyen Patrik, amikor tanul. :)

És az eredmény... :)

Hát, így sok nem látszik belőle.

Tegnap először vittem én Patrikot a suliba, azt hittem, majd nehezen akar elszakadni, mert ugye anyának könnyebb nyafizni egy kicsit. De nem, elmondta, hogy apával és mamával hogyan szokott menni. Sorakozó az udvaron, jelzőcsengetéskor be a suliba, persze be kellett kisérnem a teremig. Ott levette a kabátját, adott két puszit, és szépen elment a helyére.
Egy kicsit megkönnyebbültem.
Mondjuk az ezt megelőző készülődés nem egyszerű, mert Marci is általában fél hét és fél nyolc között tutira felébred. Fél hétre jött anyósom, hogy tudjam a két gyereket intézni. Marcit gyorsan megetettem, Patrik felöltözött, és kiment reggelizni az étkezőbe. Amikor Marci böfizett, akkor anyósom kezébe nyomtam, és intéztem tovább Patrikot.
Szerencsére mindenben szót fogadott, úgyhogy időben elindultunk, és sikerült odaérni hét óra negyvenre.

Mire hazaértem, Marci úszott a kakában, mert anyósom nem tudta hogyan kell tisztába rakni...
Hát, igen, ilyen szépséghibák sajnos előfordulnak. Annak idején Patrikkal sem tudott úgymond mit kezdeni, mert az ő idejükben még minden másképpen volt. (Mentségére legyen mondva, hogy 72 éves...)
Na, mindegy, ezt nem is forszírozom tovább...
Nem akarásnak nyögés a vége.

Patrik nem aludt itthon, mert ma reggel nem tudtam volna megoldani, hogy suliba vigyem. Így anyukáméktól ment reggel, most várom őket haza.

Marcikának már az utóbbi két éjszaka folyamán volt egy-egy hosszabb alvása. Lehet, hogy kialakul az éjszakai menetrend? De jó is volna!
Na, majd meglátjuk, nem akarom elkiabálni.

Egyelőre ennyi, mert úgy hallom nagyon mocorog, mennem kell.

A kis tengerészem... :)

Nos, úgy látom, egy darabig nem fog nekem menni, hogy napi rendszerességgel beszámoljak szerény életünkről.

Szóval: Pénteken jött a tanítóbácsi, beszélgettünk, azt mondta, hogy Patrik nagyon jó képességű kisgyerek, szorgalmas, precíz.
Hízott a májam. :)))

A hétvége elég jól telt, szombaton elmentünk négyesben (ez volt Marci első "komolyabb" útja) anyukámékhoz, ott voltunk délelőtt, meg ott is ebédeltünk, jó volt egy kicsit lazítani, meg kimozdulni itthonról, mert kb. 1 hónapja, egyetlen egyszer voltam kapun kívül, szerdán, amikor a védőnőhöz mentem.
Délután amikor hazajöttünk, akkor le sem vetkőztettük Marcit, hanem egyenesen átraktuk az autósülésből a babakocsiba, és irány sétálni.
Kb. 2 óra hosszát jöttünk-mentünk a faluban, javarészt Patrik tolta a babakocsit. Nagyon büszke volt ám!

A vasárnap édes semmittevéssel telt, a párom unokahúga volt itt délelőtt a kisfiával, nagyon jól eljátszottak Patrikkal.
Hoztak egy babakocsit, egy Peg Perego-t, mert nem tudják hová rakni, csak kerülgetik. Nekem meg pont kapóra jött, mert így ezt itthon használjuk, a Hauck-ot meg átvisszük anyukámékhoz, mert sajna olyan kicsi a kocsink, hogyha négyen beleülünk, a babakocsi már nem fér el, sem az utastérben, sem a csomagtartóban.
Így pedig nem lesz gond, itt is lesz kocsi, meg ott is lesz kocsi. :)

Miután sikerült kétszer elbaltáznom egymás után a bejegyzésemet, és egyszer sem volt rövid, most már csak pár szóban.

Az éjszakánk nagyon rossz volt, hasfájós, simogatós, babusgatós. Reggelre sikerült megszabadulni a hasfájás okától, azóta béke van és nyugalom.


Délután jön családlátogatásra a tanítóbácsi, úgyhogy össze kell kapnom magamat és a lakást is, mert eléggé szétszórt vagyok én is és a kégli is.
De mégiscsak égő lenne így fogadni a kisfiam nevelőjét. Jó, jó annyira nem vészes, de mégis. Porszívózni, elpakolászni, felmosni csak kellene.
Úgyhogy most megyek is.

És ha nem bénázom el, talán sikerül elmentenem. :)

Na szóval: mindkétszer ott buktam el, hogy a képet nem jól akartam csatolni (ebből is látszik, hogy milyen álmos vagyok), úgyhogy remélem harmadjára csak sikerül, de legalább már a szöveget elmentettem.

Így alszik most a kicsi manócska...

Tegnapi napunk jól telt, nyugisan...
Délelőtt elmentünk a védőnőhöz, utána fél 11-ig levegőztünk. A szomszédok körbecsodálták Marcit, mindenki szerint Patrikra hasonlít. Hát, csak tesók...
Aztán szopizás után újabb nagy alvás, addig tettem-vettem a lakásban. Délután is a kajálásokkal megszakítva végig aludt.
Este fél hétkor pancsi, aztán az éjszaka ismét mozgalmasabbra sikerült, de nem volt nagyon vészes, sikerült többnyire másfél-két órákat aludnom. :)

Patrik tegnap nagyon elfáradt, ráadásul tegnap az úszás előtt az első óra tesi volt, úgyhogy a tegnapi napja nagyon testedzősre sikeredett.
Érdekes, hogy amióta suliba jár, esténként nemkell neki félórákat könyörögni, hogy menjen aludni. Öt perc, és fekszik, mint a lőtt vad...

Ma nagyon borús az idő, nem tudom ki tudunk-e menni levegőzni. Ez a rossz ilyenkor, a levegőzés.
Patrik májusi baba volt, igaz, koraszülött lévén csak júliusban hoztuk haza. De sokkal egyszerűbb volt. Kiraktam délelőtt, és jóformán estig kinn aludt a friss levegőn egy szál bodyban vagy rugiban. Most ha Marcival ki akarok menni, akkor előtte jól fel kell öltöztetni, babakocsit kicűgölni, mert a nyirkos idő miatt már azt sem hagyhatom kint. Délutánonként sok helyen égetik a gazt, nem lehet mást érezni, csak a füstöt.
Délelőtt meg még nincs olyan jó idő, de jobb híján akkor használjuk ki az időt egy kis "tüdőtágításra".

Most, amig ezt a pár sort pötyögöm, Marci békésen szundikál az ölemben, mert az előbb felsírt, de aztán nálam megnyugodott, valahogy így...

Meg így is... 

Tegnap esti fürdetés.
A nagyobb és a kisebb fiam.

Sajnos kicsit homályosra sikeredett...
Nem baj, a következő jobb lesz.
Terveim között szerepel egy hétvégi családi fotózkodás. Már ha szép lesz az idő, most lóg az eső lába, ennyit arról, hogy ki akartam menni Marcival levegőzni.

Sajnos kicsit homályos...

Nos, úgy látom, már egy hete nem írtam semmit. Na igen, két gyerkőc mellett nem is olyan egyszerű. Pláne, ha az egyik baba, a másik meg elsős általánosban.
Nos, Marcell alakulgat, úgy veszem észre, lassan az éjszakái is kezdenek nyugisabban telni. Persze erre egy-egy éjszaka rácáfol, amikor órákon át képes tágra nyílt szemekkel nézelődni. Ja, az éjszaka közepén. A szemem majd' leragad, ő meg nézelődik. Ma jó az "alvókája" egész nap, kíváncsi vagyok, hogy nem éjszaka dorbézol-e megint.
Igen, a kajával baj van, kevés a tej. Sajnos minden csodaszer ellenére be kellett vetnem a tápszert pótlásként. Igaz, nem minden etetéskor, de van amikor az az utolsó mentsváram.
Amúgy egészséges, igaz, az elmúlt hetekben mostanra jutott vissza eredeti születési súlyához. Bízom benne, hogy innen már egyenes út vezet a "párnásodás, hurkásodás" felé.
Nagyon szeret pancsizni is, már amikor nem nyűgös, vagy éhes.
Tegnap már fél hatkor fürdettük, mert féltem, hogy bealszik, és akkor esetleg már nem tudom vízbe mártani. :D

Patrik tegnap harmadjára kapta meg Okos Bercit a suliban. Ez az osztály egyik nyakba akasztható figurája, amit a fiúk közül a napi legokosabb és legügyesebb kap. A lányoknak Ügyes Pankájuk van.
Boldogan jött haza, nyakában Bercivel.
Mától jár úszni, gondolom frankón el fog fáradni. Ez fog menni 5 hétig, hetente kétszer. De állítólag az úszás is sokat segít a tanulásban is, a tanítóbácsija javasolta mindenkinek, aki teheti, hogy küldje el a gyerkőcét.
Az a baj, hogy suli időben van, úgyhogy sokat kell majd pótolnia. Na, mindegy, szerintem nem árt neki az a kis mozgás, és legalább még úszni is megtanul.
Elkészült az "Első iskolaévem"-es kép is, olyan kis "okos" rajta, de nagyon aranyos.
Hát, nagyjából ennyi.

Találtam egy szép gondolatsort:

"Kilenc (nyolc, hét, hat) hónapon át vágyakozva gondoltál RÁJUK. Epedőn vártad azt a pillanatot, amikor végre, végre a karjukban ringatnak. A szó szoros értelmében "kitapostad", hogy a szemükbe nézhess - és most eljött az idő. Nincs olyan ember, akit ne töltene el büszkeséggel ez a pillanat: "NAGYSZERŰEK, TÖKÉLETESEK A SZÜLEIM!"
De higgyél nekem, a látszat csal. NAGY-ra nőttek, az biztos. De hogy TÖKÉLETESEK-e? Hamarosan rá fogsz jönni, hogy milyen hatalmas az előtted álló feladat. Azt tanácsolom: örülj az életnek, de ne táplálj hiú reményeket: a szülők nevelése mindig is idegőrlő, hálátlan, ugyanakkor izgalmas kihívás volt és marad. Úgymond kemény dió, amibe beletörik a fogad. És mindez már akkor, amikor még nincsenek is fogaid!...

És ne hidd, hogy van elég időd a szoktatásra! Ez a végzetes tévedés igen hátrányos lenne a szüleid személyiség-fejlődése szempontjából. A nevelést rögtön meg kell kezdeni, ahogy meglátod a napvilágot. A szüleid sem gondolják másképp. Ők a természetüktől fogva félénk lények, és szükségük van a te segítő, erős kezedre és a még erősebb akaratodra, hogy megkapaszkodjanak benne, és a sgítségeddel biztonságosan hajózzanak gyermek- és ifjúkorod zátonyai között... Már az első nap tudatnod kell velük, hogy ki viseli a nadrágot (a rugdalózót)."
Részlet Edith Thabet: Szülők spenóttal c. könyvéből

2007. 09. 07-én, pénteken jöttünk haza.
Utána egy hétig se éjjelem, se nappalom. Éjszakánként Marcell rendszerint ébren, kb. fél-háromnegyed órás megszakításokkal. Délelőtt általában három órát alszik, a többi változó. Délután tanulás Patrikkal, mert csak ennyi időt tudok szinte vele tölteni, meg este, ha Marci alszik, mindig kicsit összebújunk.
Bezzeg a kórházban kialudta magát a kissrác, aludt nappal, és éjszaka is max. kétszer ébredt fel.
Biztosan érzi, hogy itthon vagyunk. :)

Patrik szereti a sulit, már van egy piros pontja, meg egy piros csillagja is. Tanítóbácsi tanítja, nagyon megkedvelte Patrik, felnéz rá.

Először tegnap volt, hogy szinte az egész napot átaludta Marcell. Délután volt egy kicsi kabaré, meg este. Éjszaka átlag másfél-két óránként kel fel, ami már megkönnyebbülés, mert legalább tudok aludni, és aránylag "kipihenten" ébredek.
Szopizik, de félek nem lesz elég a tejem. Nagyon sok folyadékot iszok, eszek is mindenfélét rendesen, de szopi után mindig becsúszik neki a lefejt tej is.
Majd kiforrja magát, ha nem lesz szerencsém, akkor beszélni kell a gyermekorvossal, hogy írjon pótlást. Pedig mindent megteszek az ügy érdekében, igény szerint szoptatok, fejek...
Hát, nagyjából ennyi.
Ja, és rettentő erős az én kicsi fiam, emeli a fejét. Ha nem látom, nem hiszem.

Reggel öt órára állítottam be a mobilomat. Persze négy óra ötvenkor kipattant a szemem...
Érdekes módon nem éreztem idegességet, csak várakozást. Furcsa volt így "bevonulni", hogy tudtam, igen, ma szülni fogok...
Előző este már hatkor megvacsiztam, hogy ne legyen tele a gyomrom túlságosan, reggel pedig már nem is reggeliztem. Megittam egy kávét, meg utoljára egy bögre málnalevélteát.
Lezuhanyoztam, felöltöztem, persze már hat órakor pikk-pakk készen voltunk a párommal.
Megkértük apukámat, hogy negyed hétre jöjjön értünk, és akkor hétre kényelmesen beérünk...
Szegény párom jobban izgult, mint én, legalábbis rajta nagyon látszott. :)
Én nyugtatgattam, hogy nem lesz olyan vészes, ne aggódjon. Eszembe jutott, hogy milyen morbid lenne, ha a szülőszobán is így lenne. :)
Reggel 6.53-kor értünk a kórházba. Leültünk az aulába a szülőszoba elé. Cammogtak a percek, nem akart telni az idő.
7.02: Dokim befutott. Mondta, hogy egy perc és jön.
7.05: Köszönjek el apától, előkészítés, vizsgálat következik. Kb. 1 óra múlva jöhet utánam, majd szólnak. Én a kis retikülömmel bevonultam...

Vizsgálat: már bő két ujjnyira ki vagyok tágulva, magzatvíz tiszta.
Adatfelvétel, kórházi hálóing, öltözzek át...
Fogjam a tusfürdőt, törölközőt, WC papírt.
Ja, a páromnál minden kinnmaradt a táskában (aki közben elment bedobni egy kávét).
Gyors telefon, soványmalac vágtában jöjjön vissza, mert kellenek a cuccok.
Rekordidőt futott, kb. két percébe telt a mutatvány, igaz, szakadt róla a víz. Na, ez a nap is jól kezdődik.
Hiányzó dolgok a kézben, jön a szülésznő (nem fogadtam, de végülis nem bántam meg, mert nagyon aranyos csajszit sikerült kifognom), borotválás, beöntés.
Esküszöm a beöntéstől jobban tartottam mint a szüléstől. Kb. negyedóra inga az előkészítő helyiség és a WC között (két lépés).
Azt hiszem jól sikerült a beöntés, így elmentem zuhanyozni. Elkészültem. Fél óra várakozás, mert közben a dokinak befutott egy másik betege, fájásokkal.
Jöttem, mentem a szülőszoba folyosóján, és még mindig csak várakozást éreztem. Semmi izgalom, gondoltam, ez már ciki, hogy mindjárt szülök, és csak azt érzem, hogy a babámat a karomba szeretném fogni. Nem érdekel, hogy fájni fog, nem érdekel, hogy utána napokig fájdalmaim lesznek.
Csak legyünk túl a nehezén.
8.30: Jön a dokim, keressünk egy szimpatikus ágyat, ahová letehetem magam, megrepeszti a burkot...
Felfeküdtem, a doki kicsípte a burkot, és éreztem a lábam között, hogy folyik a meleg magzatvíz...
Ez az érzés már ismerős volt, mert az első fiam születésekor is repesztették a burkot...
A doki mondta, hogy kb. egy órát várunk, és megnézzük, hogy hogyan alakulnak a fájások...
Cammogott az idő, fájások sehol, párom sehol.
Jött a szülésznő, hogy császároznak valakit, ha végeznek, bejöhet a párom is, addig sajna nem.
9.15: Fájás csak hébe-hóba, az sem jelentős, fekszem, várok. Jön a szülésznő, kérdezi a férjem nevét, mondja, hogy most már bejöhet.
9.20: Párom teljes zöld szerkóban megjelenik, odakísérik hozzám. Még mindig csak gyenge fájásaim vannak, magzatvíz szerintem mind elfolyt, a pocaklakó minden mozdulatából kivehető, hogy ez kéz, ez láb, ez fej. Sokat mocorog.
Beszélgetünk a párommal, nézelődik, barátkozik a környezettel.

9.40: Szülésznő, doki jön, fájások még mindig sehol. Marad az oxytocin. Bekötik az infúziót, várunk...
9.50: Első fájások megérkeznek, kb. négypercenként, úgy harminc másodpercesek, már örülök, hogy végre történik valami.
10.20: Szinte már szóhoz sem jutok, kétperces fájások, köztük néhány másodpercnyi szünettel, az egész testem egy nagy fájás. Csöndben vagyok, fehérre szorongatom párom ujjait, akivel most valahogy nem igazán esik már jól csevegni.
10.30: Doki bácsi berobog, nézi az arcomat, viccesen meg is jegyzi, hogy már kicsit másabb az arckifejezésem, mint fél órával előtte. Eltűnt a mosoly...
10.33: Szülésznővel együtt nézik az nst-t, valami nem oké, én is észreveszem, mondják, hogy forduljak erre, meg arra. Ja, azt hiszik még sok kedvem forgolódni, mikor már majdnem szétszakadok.
Doki mondja, hogy lassan jön a kisfiam, méhszájamnak már csak a pereme látszik, de lehet, hogy nyakán lesz a köldökzsinór, úgyhogy csak ügyesen. Mondtam, hogy igyekszem... És még sikerült egy mosolyt is kipréselnem magamból.
10.37: Igen, ez már tolófájás, én is érzem... Szakad rólam a víz, közben ráz a hideg és iszonyú fájdalmaim vannak. Rámhúzzák a "csizmát", páromnak kiadja dokikám az utasításokat, meg persze nekem is. Jó, következőnél nyomunk...
Nagy levegő, nem ordítunk (nem mintha addig ordítottam volna, meg sem mukkantam), nyomás...
Fáj, nagyon, párom emeli a fejem, én meg a doki nyomjuk-húzzuk a lábamat fölfelé. Közben nyomok, mint a fene. Pisi sugárban, doki bácsimat be is teríti. Na, azt mondja, reméli most már akkor így szerencséje lesz... Nem győzök bocsánatot kérni. Csak mosolyog, azt mondja, hogy legalább látja, hogy jó helyre nyomok... :D Vicces.
És ismét fáj, és nyomunk, fej fel, láb felhúz, doki karral a hasamba, és nyomunk.
Artikulálatlan ordítás, rájövök ez igen, ez én vagyok. Mondják, hogy mégegyszer nagyot nyomjak.
Jó, legyen, újabb ordítás, nagy nyomás.
Kinn van a feje. Na, ez nagyon fájt, elhatároztam, hogy innen kezdve nincs ordítás, mert csak az energiámat viszi.
Elérkezik a következő futam... Nyomás, mondják, hogy jó, mindjárt kinn van, édes, nagyhajú baba, csak nyomjak. Nyomok még egyet, jó nincs köldökzsinór a nyakán, mindenki megnyugszik.
Utolsó nekifutás, három hatalmas nyomás, és igen, megkönnyebbülök, érzem, hogy kész...
10.55: Sírás, igen a fiam... Szakad a könnyem, nézem, férjem mosolyog, simogat, hogy ügyes vagyok, gyönyörű a baba.
Hasamra teszik, mázos, ragacsos, nagy fekete hajjal. Mindkét füle lelapul, a doki piszkálja, hogy milyen édes, párommal együtt körberajongják.
Én puszilgatom a fejét, hihetetlen, megvagyunk.
Szülésznő és az orvos kérdezi, hogy apuka elvágja-e a köldökzsinórt. Igen, persze, reszket a keze, a másik kezével megfogja a csuklóját, így sikerül koordinálni az "ollós" kezét.
Pihenek... Kérdezik a baba nevét, mondjuk, hogy Marcell. Istenem, igen, két fiam van... Hihetetlen.
Dokim tippelget, azt mondja, max. 2 kiló 90. Párom ölébe adják a kis jövevényt, viszik mérlegelni. Dokim vigyorogva jön vissza, hogy 3100 gramm, és 56 centi. Szép baba, aranyos, apuka dédelgeti. Doki megfogja a kezem, simogatja, mondja, hogy ügyes voltam. De ő ezt is megmondta, kb. 3 órás szülésre számított már az elején, mert jó az alkatom. Nem tévedett, tulajdonképpen mindent összevetve, valóban annyi volt. Bár a "harcos része" alig több, mint egy óra. Újra mosolygok, meg is jegyzi, hogy már jobb a színem.
Apa és a szülésznő visszajöttek, meg kellene szülnöm a méhlepényt. Csak nem akar jönni.
Kis rásegítés infúzióval, semmi. Kb. 20 perc múlva, dokim már agyonnyomorgatta a hasam, nagy nehezen kijött a lepény. Lábam között vizsgálódnak, odahívja apát is. Nem jó, hiányoznak belőle darabok. Már hárman szemlélgetik. Dokim közli, hogy rövid altatás következik, ki kell pucolni a méhet, de akkor már altatásban össze is fércel. Jópofi, ezért kedvelem, mindenből viccet tud csinálni. Érzem, hogy jó kezekben vagyok. Páromtól búcsúzunk, altatás után jöhet csak be ismét. Jön az altatóorvos, infúzióba két fecskendőnyi "kábítószer", még hallok beszédet, de már nem értem.
Következő kép, minden forog, sehol senki. Aztán mintha megéreznék, hogy felébredtem, szülésznő és doki jön, beszélnek hozzám. Rossz egy kicsit, mindenből kettőt látok. Pihenjek, a műtét sikerült, szépen kitisztított, össze is varrt.
Most már csak pihennem kell. Párom is bejöhet, beszél hozzám, kába vagyok, de percről percre tisztul a látásom. Így fekszek kb. egy órát.
Egyszercsak jön egy beteghordozó, mondja, hogy utazni fogunk, mondom oké. Segít átvergődni egyik ágyról a másikra, és elindulunk. Cókmók az ágy végébe, mondja a páromnak, hogy megvárjuk, megyünk a másodikra.
A liftben a beteghordozó közli velem, hogy babás szoba lesz... Az okát nem firtatom, sejtem. Ő mondja, hogy jobb lesz így. Én beleegyezem, most úgy érzem, hogy már minden mindegy, csak pihenjek. Két óra van. Kereken.
A nővérpultnál közlik, hogy búcsúzzunk el a párommal, oda már nem jöhet velem. Rosszul esik, jó lett volna, ha még velem marad egy kicsit. Na, mindegy, addig telefonálgat. Én sms-eket küldözgetek az ismerősöknek.
Délután fél négy, nem bírok felkelni, csak ülök az ágy szélén. Nagyfiam sem jöhet be, az ajtó előtt megállnak, onnan integet. Küldi a puszikat.
Mondja, látták a tesót, aranyos. Mondtam, hogy jó, másnap majd már kimegyek, de még nem tudok. Puszilok mindenkit. Fájnak a varrataim, szédül a fejem. Lefekszem, beszélgetek a szobatársakkal. Aranyosak, nevetgélünk.
Este hat óra. Már megjártam a WC-t, tudok mocorogni, a táskámból elkezdek kipakolászni. Hozzák a kisfiamat. Alszik, olyan békés. Szoptatni még nem tudom, fel sem kel. Gyönyörködöm benne. Büszke vagyok rá.
Barátkozom a gondolattal, hogy újra anya lettem. Csodálatos érzés. Most még a fájdalmaimat sem érzem, csak boldogságot, mérhetetlent.

Reggel kellett bemennem a kórházba, csináltunk nst-t, és meg is vizsgált az orvosom.
Bő egy ujjnyira volt nyitva a méhszájam, magzatvíz tiszta, koponya beilleszkedve, a kiírt időpontig pedig csak pár nap...
Minden adott ahhoz, hogy másnap szüljek. A dokim úgy engedett el, hogy még az is előfordulhat, hogy hamarabb találkozunk, mint másnap reggel 7 óra.
A kiskönyvembe beírta "holnap programozott szülés"... Olyan furcsa volt, hazáig ezt a pár szót nézegettem. Na, igen, tehát másnap randi családunk legkisebb tagjával.
Amint hazaértem, kb. félóra múlva pedig mentem a nagyobbik fiamért az iskolába. Első napja volt, izgatottan vártam, hogy hogyan tetszett neki.
Szerencsére lenyűgözte az iskola mérete, és a sok újdonság. Fel volt dobva.
Elmondtam neki, hogy másnap megérkezik a tesója, anya megy kórházba. Nagyon örült neki, abban pedig csak bízni tudok, hogy ez a későbbiekben is így marad...

Este mégegyszer átnéztem a kórházi motyómat, minden rendben van-e, bepakoltam-e mindent, amire szükségem lehet...
Kb. éjfél lehetett, hogy ágyba tudtam magam parancsolni.
Másnap ötkor ébresztő...

Ez már nagyon a végefelé készült, Marci itt még a pociban volt... :)

Este voltam a nőgyógyimnál, aki bejelentette, hogy szeptember 7-től 9-ig abszolút nem lesz elérhető, szabira megy. Én szeptember 9-re voltam kiírva. Rendes volt tőle, hogy szólt (sok olyat hallottam már, amikor a doki csak úgy ukk-mukk-fukk eltűnt), mert így választhattam, hogy nála szeretnék-e szülni, vagy az általa kiválasztott, másik orvosnál, akiben maximálisan megbízik.
Mondtam neki, hogy amennyiben lehetséges én már rábíznám magam, ugyanis fél évig hozzá jártam rendszeresen terhesgondozásra.
Megbeszéltük, hogy szeptember 3-án találkozunk, nst, méhszáj és magzatvíz vizsgálat, és ha a körülmények engedik, akkor szeptember 5-én (apukám szülinapja, én kértem így) programozott szülésem lesz.

Szeptember elsején, szombaton felhívott, hogy a negyedike lenne jó, mert aznap van ügyeletben.
Végülis ebben maradtunk, persze minden attól függött, hogy harmadikán mit mutatnak a vizsgálatok.

Na igen, lassan már az agyamra megy a blogolás... De itt egyszerűbben tudom a bejegyzéseket létrehozni, módosítani...