Tegnap először vittem én Patrikot a suliba, azt hittem, majd nehezen akar elszakadni, mert ugye anyának könnyebb nyafizni egy kicsit. De nem, elmondta, hogy apával és mamával hogyan szokott menni. Sorakozó az udvaron, jelzőcsengetéskor be a suliba, persze be kellett kisérnem a teremig. Ott levette a kabátját, adott két puszit, és szépen elment a helyére.
Egy kicsit megkönnyebbültem.
Mondjuk az ezt megelőző készülődés nem egyszerű, mert Marci is általában fél hét és fél nyolc között tutira felébred. Fél hétre jött anyósom, hogy tudjam a két gyereket intézni. Marcit gyorsan megetettem, Patrik felöltözött, és kiment reggelizni az étkezőbe. Amikor Marci böfizett, akkor anyósom kezébe nyomtam, és intéztem tovább Patrikot.
Szerencsére mindenben szót fogadott, úgyhogy időben elindultunk, és sikerült odaérni hét óra negyvenre.
Mire hazaértem, Marci úszott a kakában, mert anyósom nem tudta hogyan kell tisztába rakni...
Hát, igen, ilyen szépséghibák sajnos előfordulnak. Annak idején Patrikkal sem tudott úgymond mit kezdeni, mert az ő idejükben még minden másképpen volt. (Mentségére legyen mondva, hogy 72 éves...)
Na, mindegy, ezt nem is forszírozom tovább...
Nem akarásnak nyögés a vége.
Patrik nem aludt itthon, mert ma reggel nem tudtam volna megoldani, hogy suliba vigyem. Így anyukáméktól ment reggel, most várom őket haza.
Marcikának már az utóbbi két éjszaka folyamán volt egy-egy hosszabb alvása. Lehet, hogy kialakul az éjszakai menetrend? De jó is volna!
Na, majd meglátjuk, nem akarom elkiabálni.
Egyelőre ennyi, mert úgy hallom nagyon mocorog, mennem kell.
A kis tengerészem... :)
